Porkolábné Balogh Katalin (1935-2005)
Munkatársaival azt kutatta, hogy mely területeken kellene az óvodásokat fejleszteni ahhoz, hogy az iskolai tanulási zavarokat megelőzzék. Tesztekkel és mérésekkel kimutatva a területeket, dolgozták ki a mozgás, testséma, percepció és az ezeket kísérő verbális fejlesztési programjukat.
A vizsgálatok eredményeiből azt szűrték le, hogy a teljesítményzavarok hátterében már az óvodáskorban is a különböző oki tényezők egymásra halmozódása, összefonódása húzódik meg. Ennek következtében nem alakul ki az óvodáskor végére a már említett „totális érzékelő apparátus”, nem kiegyenlített a különböző percepciós funkciók működési szintje és nem kielégítő a szenzomotoros rendszerek belső integrációja.
Fejlesztési koncepciójukban abból indulnak ki, hogy a motoros készségek fejlődési szintje lényeges szerepet játszik a percepció fejlődésében, amely előfeltétele a fogalmi gondolkodásnak. Ebből következően a motoros és a percepciós készségek fejlesztését tekintik az elsődlegesnek, hasonlóan Rosta Katalin megvalósításhoz. Felhívja a figyelmet arra, hogy ne direkt módszerekkel éljünk. Például az írászavarok korrekciója nem az írásgyakorlással lehet a legcélravezetőbb, hanem az előidéző okot ismerve, a lemaradásért felelős funkciót kell a befolyásolás céljává tenni.
Munkatársaival (Páli Judit, Pintér Éva, Szaitzné Gregorits Anna stb.) olyan komplex óvodai programot dolgozott ki, amelyek a tanulási zavarok prevencióját az óvodai nevelési területekbe, mindennapi tevékenységekbe építi bele. Segíti a hátrányos szociális környezetből jövő gyermekek felzárkóztatását, jól szolgálja a kisebb idegrendszeri zavarok rendezését. Fejlődéslélektani és neveléslélektani megalapozottsága biztosítja a rászoruló gyermekek differenciált fejlesztését is. A program záró gondolatában leírja: „A Prevenciós Program alkalmazását javasoljuk azoknak, akik azonosulni tudnak a prevenciós fejlesztés gondolatával és fontosnak tartják óvodai alkalmazását. Pszichológiai mérések és gyakorlati tapasztalataink igazolják, hogy a program következetes alkalmazása eredményeként gyermekeink alkalmassá válnak az iskolakezdésre.”[33]
A csoportos fejlesztés főbb elvei, felépítése, alkalmazásának feltételei
Az eredmények alapján lehetőség van egyéni és csoportos fejlesztésre is.
A fejlesztés fogalma: a pszichológiai fejlesztésen nem a fejlődési ütem mechanikus felgyorsítását vagy erőszakos rátanítását értjük, hanem a fejlesztendő korosztály érési folyamatához igazított - az életkori sajátosságokhoz illeszkedő eljárásokkal történő támasznyújtást, amely az éppen fejlődő pszichikus funkciók kibontakozásához és begyakorlásához biztosít megfelelő szociális környezetet.
Flavell terminológiájával élve: a szenzitív szakaszokban megfelelően eltervezett tevékenységek gyakorlásával kedvezően befolyásoljuk a domináns képességstruktúrák alakulását, megszilárdulását, vagy átstruktúrálódását.
A fejlesztés elméleti koncepciójának kialakításában irányadó:
- a kognitív struktúrák kialakulásáról és ontogenetikus fejlődésmenetéről vallott korszerű fejlődéslélektani nézetek és kísérletek eredményei;
- a perceptuális és perceptuo-motoros funkciók ontogenetikus fejlődésének fázisjellemzői;
- a fejlesztendő korosztály értelmi fejlődésének életkori specifikumai.
A korrekciós fejlesztés alapvető feltétele a megelőző pedagógiai és pszichológiai szűrés, melynek eredményeként pontosan lehatároljuk a lemaradás helyét és annak mértékét. A korrekció erre a speciális területre irányul.
A csoportos fejlesztésben csak részben lehet az egyéni specialitásokat figyelembe venni, célravezetőbb és a gyakorlati feltételeknek megfelelőbb, ha a csoportos korrekciós fejlesztésben is a komplexitás érvényesül, a többirányú ráhatás a fejlődés azon súlypontjait célozza meg, amelyek a fejlesztésen keresztül több terület is kedvezően befolyásolható.
Másik alapvető elv az indirekt közelítés. A pszichológiai korrekció arra a háttér-funkcióra irányul, amely felelős az adott teljesítmény-zavarért. Fő hangsúlyt kap:
- a nagymozgások pontosítása, finomítása;
- a finommotorika fejlesztése;
- a testséma alakítása- az oldaliság alakítása;
- térpercepció fejlesztése;
- interszenzoros működés fejlesztése (vizuális minta és hallott instrukció összekapcsolása és mozgásos visszaadása);
- percepció alakítása mozgással.
Mindehhez szervesen illeszkedik a kommunikáció folyamatos fejlesztése
Az óvodáskori fejlődést egy totális érzékelő apparátus megfelelő működése biztosítja a különböző fejlődési területekkel összhangban, mint értelem, érzelem, motorikum, szocializáció a környezetbe ágyazottan.
____________________
[33] Porkolábné Balogh Katalin – Páli Judit – Pintér Éva – Szaitzné Gregorits Anna: Komplex Prevenciós Óvodai Program. OKI, Budapest, 1996, 20. o. (SOE OPAC — URL)
8.8.1. Komplex Prevenciós Óvodai Program
8.8.2. Porkolábné-féle iskolai pedagógiai és pszichológiai vizsgálatok