A figyelem a megfelelő tanulási teljesítmény lényeges feltétele. A figyelem sokszor arra a képességre utal, hogy a bejövő ingerület bizonyos részét további feldolgozásra szelektáljuk, egy konkrét céltárgy megkeresését is jelenti, leggyakrabban a feldolgozás szelektivitására vonatkozik. W. James már hangsúlyozta: „...Mindenki tudja, mi a figyelem. Az elme birtokba vételét jelenti, tiszta és eleven formában, egy tárgy vagy gondolatsor birtokba vételét egyidejűen lehetséges tárgyak vagy gondolatmenetek közül. A tudat fókuszálása, összpontosítása képezik lényegét. Azt jelenti, hogy visszavonulunk valamilyen dolgoktól, hogy másokkal hatékonyan foglalkozhassunk.”[17]
Treisman elmélete szerint csak azokat az üzeneteket dolgozzuk fel, melyekre odafigyelünk, a kevésbé fontos információkat egy szűrőmechanizmus elhalványítja, s megakadályozza, hogy a magasabb agyközpontokba eljusson. Fontos megkülönböztetni a fókuszált és a megosztott figyelmet, mindkét típus befolyásos a tanulási folyamat szempontjából. A szűrő mögött egy neurális egységekből álló mezőt feltételezett.
A Deutsch és Deutsch elgondolása napjainkban egyre népszerűbb. Kísérleteik alapján feltételezik, hogy függetlenül a figyelmi ráfordítástól, minden észlelt inger feldolgozásra kerül, a válogatás csak az emlékezet és a cselekvés szintjén jelenik meg. Az információt anélkül dolgozzuk fel, hogy magának az információnak tudatában lennénk. Mentális gépezetünk mindent tud, ami körülöttünk történik, azonban ennek legnagyobb részét mint lényegtelent kirekeszti, mielőtt a tudatba jutna. A fókuszált figyelem azt mutatja meg, hogy milyen hatékonysággal vagyunk képesek bizonyos bemeneteket kiválasztani több inger közül. A megosztott figyelem az egyén inger-feldolgozási korlátait, valamint a figyelmi mechanizmusokat és kapacitásokat jelenti.