Az ember és a ló kapcsolata hosszú múltra tekint vissza. A technika fejlődése azonban kiszorította ezt a nemes állatot az ember hétköznapjaiból. A gyermekek nagy része betontömbök közé szorítva él, számukra a ló, az állat, jóformán semmit sem jelent.
A múlt században fedezték fel, hogy a lovaglás eredményesen alkalmazható ortopédiai, izomrendszeri problémákra, egyensúlyzavarban szenvedők kezelésére, rossz testtartás javítására, étvágytalanság, testi erőtlenség kezelésére.
Az első terápiás lovaglásról szóló könyv 1935-ben Dr. Senator kolbergi orvos tollából született. A lovaglásban rejlő terápiás lehetőségekre Lis Hartel eredményei irányították rá a figyelmet, aki a lovaglás segítségével gyermekparalízisből felgyógyulva az 1952-es olimpián díjlovaglásban II. helyezést ért el.
1969-ben jött létre a NARHA (Fogyatékosok Észak-Amerikai Lovasszövetség), amely jelenleg 300 központot ölel fel. 1971-ben megalakult a Terápiás Lovaglás Nemzetközi Szövetsége, elfogadták Dr. Reichenbach birkenreuthi magán-klinikájának lovasterápiájának koncepcióját. Magyarországon a 80-as évektől figyelhető meg a gyógypedagógia területén az értelmi fogyatékos és mozgásfogyatékos gyermekek terápiás célú lovagoltatása. A Budapesti Lovas Klub lovastorna szakosztálya keretein belül foglalkoznak gyógylovagoltatással. Azóta számos team tartja a fejlesztésnek ezt a módját hatásosnak.
A gyógypedagógiai lovaglás tulajdonképpen a voltizsálás élettani előnyeinek kihasználására épít (volteggiare-röpködni), a lovon végzett gimnasztikát tornát jelenti. Célja az általános illetve az 1-1 területre koncentráló fejlesztés. Eredményesen alkalmazható pszichomotoros zavarok, hiányos testséma, beszédfejlődés zavarai, pszichés betegségek, szellemi- és mozgás fogyatékosság, autizmus, kommunikációs-, viselkedési és tanulási problémák esetén. A lovaglás multiszenzorális ingert nyújt a gyermek számára.
Tapasztalatok szerint a lovas terápia legnagyobb hatással a szenzoros integráció fejlődésére, különösen a taktilis, a vesztibuláris, a mozgás- és proprioceptív érzékelésre van.
A taktilis ingerlésnek jelentős szerepe van az idegrendszeri funkciók fejlődésében. Javítja a szenzoros integráció más típusait. Ayres szerint a taktilis receptorok által kiváltott impulzusok bizonyos típusai elérik az agykérget, ezért indokolt megkísérelni annak taktilis ingerléssel történő serkentését. A taktilis rendszer működése kapcsolatba hozható az én különülés kérdésével, hiszen a kontaktus és a kommunikáció tapasztalatát először az érintés nyújtja. Az emberi tapintás azért is fontos, mert az ént kiemeli a külvilágból, de kapcsolatba is hozza azzal.
A lovaglás során a puha, selymes fedőszőr, a durvább szálú hosszúszőr, a különböző ápoló eszközök használata stimulálja a tapintási receptorokat.
A proprioceptív érzékelés a testrészek helyéről, mozgásáról és a mozgással járó erőfeszítés mértékéről tudósít. A proprioceptorok valamennyi mozgásról információt szállítanak a központi idegrendszerbe. Az információk feldolgozása részint tudattalanul történnek. Egyes izmok állandó működés állapotában vannak, a proprioceptív ingerlés folytonos. Ez a folytonosság képezi alapját a testhelyzet, az adaptív mozgásos válaszok fenntartásának illetve létrehozásának.
Lovagláskor az izmok, inak feszülése, elrendezése közvetlenül érzékelhető, így nagyon alkalmas a kinesztetikus érzékelés fejlesztésére.
A vesztibuláris rendszer az idegrendszer legkorábban kialakuló struktúrája, centrális szerepe van a központi idegrendszeri és ezzel együtt a pszichikus funkciók fejlődésében. Alapvető feladata a fejmozgás és gravitáció regisztrálása, és ennek segítségével a megfelelő testhelyzet, izomtónus felvétele, megtartása. A vesztibuláris funkciók rendellenessége áll a kognitív, perceptuális, motoros koordinációs zavarok, a beszédzavar, hallási károsodás, gyermekkori autizmus hátterei között. A legnagyobb ingerfelvevő készülék szervezetünkben, amely kölcsönhatásban áll a látással, az izmokból, inakból, izületekből és a bőrből érkező ingerületekkel.
A lovaglás a vesztibuláris rendszer állandó ingerlésével jár.
A ló mindhárom jármódja (lépés, ügetés, vágta) más-más alkalmazkodást kíván a lovasától.
17. ábra
A ló sajátos jármódjai
A lépése négyütemű mozgás, négy egymást követő lépések sorozatából áll. Hátának háromdimenziós lengései önkorrekcióra serkentik a lovasát, pillanatonként változó egyensúlyi helyzetekhez kell alkalmazkodnia (előre-hátra, fel-le, jobbra-balra). Sok esetben a ló lépteinek puhasága, testének melegsége, hátának ringatása a gyermekben visszaidézheti az anyai ölben levés biztonságos élményeit. Ezt az érzést intenzívebbé teheti, ha előrehajolva átöleli a ló nyakát.
A gyermekek szívesen barátkoznak a lóval s tapasztalatok szerint a ló is meg akar felelni a gyermek elvárásainak. A ló mindenkit olyannak fogad el amilyen. Ez a feltétel nélküli elfogadás rendkívül kedvezően hat a gyerek pszichés állapotára. Önbizalma erősödik, gátlásai oldódnak, kommunikációs készsége fejlődik.
A hazai és nemzetközi szakirodalom alapján a Magyar Lovas Terápia Szövetség Alapítványának szakemberei szerint a lovasterápia fogalma: Gyógylovaglás-lovagoltatás a ló és a lovaglás hatásának céltudatos, tervszerű, kontrollált felhasználása a sérültek, károsodottak, fogyatékosok, akadályozottak, képességzavarokkal küzdők valamint az egészségkárosodottak rehabilitációjának folyamatában
- megelőzés, gyógyítás;
- képességfejlesztés és nevelés;
- a megváltozott életminőség javítása érdekében.
A lovagoltatás, lovaglás módja, formája alapvetően függ attól, hogy milyen a sérülés típusa, foka. Befolyásoló tényező a lovas életkora, képességei, egészségi állapota, felkészültsége, személyiségének egyéb jegyei. Döntő szempont a lovaglást irányító, tanító szakmai végzettsége és a gyógylovaglás vonatkozásában való felkészültsége.
A gyógylovaglás szakmai résztvevői: orvos, gyógytornász, gyógypedagógus, lovasedző, testnevelő segítő.
A gyógylovaglás felosztása (Benczúrné, 1998)
Lovasterápia | Parasport | |||
terápiás céllal alkalmazott, kezelés jellegű egyéni vagy csoportos foglalkozás Célja: A károsodás, sérülés, fogyatékosság ismertében a ló és a lovaglás hatásainak felhasználása a minél gyorsabb és eredményesebb gyógyulás, képességfejlődés és rehabilitáció |
A lovas és a ló együttes felkészültségén alapuló, kondíció-növelő, sportszerű tevékenységek összessége | |||
Hippoterápia | Speciális, fejlesztő lovaglás | Speciális fogathajtás | Rekreációs szabadidő | Versenysport, élsport |
Egészségügyben (esetleg gyógypedagógiában) orvosi indikáció alapján, leginkább gyógytornászok, gyógypedagógusok által alkalmazott, kiegészítő, egyéni terápiás eljárás a tartási és mozgási funkciók javítása korrekciója érdekében. A sérült, károsodott, fogyatékos személy passzív és aktív részvételével, terápiás célú gyakorlatok végeztetésével, általában vezetett lovon, lépésben, hevederrel. | A ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás hatásait felhasználva, orvosi ellenőrzés mellett, fejlesztő, nevelő célzatú, komplex hatást kiváltó egyéni v. csoportos foglalkozás. Lovaglás, lovastorna (voltizsálás) lógondozás, vezetett vagy futószáras önálló lovaglás, mindhárom jármódban. | Károsodott fogyatékos személyek fogathajtása, lovasiskolában, egyesületben, egészségügyi vagy speciális intézményekben. | A szabadidő hasznos eltöltése, egészségi állapot, kondició megőrzése és növelése Színterei: terápiás központok, fogy. intézmények, civil szervezetek, sportklubok. |
Hazai és nemzetközi szintű versenyzés. Sérülés- és fogyatékosságspecifikus, a nemzetközi szabályok szerinti kategóriákban. Színterei: sérültek hazai sportegyesületei. |
A speciális, fejlesztő lovaglás hatásai a képességterületekre:
- Motorikum
- Kommunikáció
- Kognitív képességek – észlelés, figyelem, emlékezet, koncentrációs képesség, gondolkodás
- Szocializáció – viselkedés, magatartás, érzelem, kapcsolati, beilleszkedési területein