Skip navigation

8.8. Porkolábné Balogh Katalin

Porkolábné Balogh Katalin (1935-2005)
Porkolábné Balogh Katalin (1935-2005)

Munkatársaival azt kutatta, hogy mely területeken kellene az óvodásokat fejleszteni ahhoz, hogy az iskolai tanulási zavarokat megelőzzék. Tesztekkel és mérésekkel kimutatva a területeket, dolgozták ki a mozgás, testséma, percepció és az ezeket kísérő verbális fejlesztési programjukat.

A vizsgálatok eredményeiből azt szűrték le, hogy a teljesítményzavarok hátterében már az óvodáskorban is a különböző oki tényezők egymásra halmozódása, összefonódása húzódik meg. Ennek következtében nem alakul ki az óvodáskor végére a már említett „totális érzékelő apparátus”, nem kiegyenlített a különböző percepciós funkciók működési szintje és nem kielégítő a szenzomotoros rendszerek belső integrációja.

Fejlesztési koncepciójukban abból indulnak ki, hogy a motoros készségek fejlődési szintje lényeges szerepet játszik a percepció fejlődésében, amely előfeltétele a fogalmi gondolkodásnak. Ebből következően a motoros és a percepciós készségek fejlesztését tekintik az elsődlegesnek, hasonlóan Rosta Katalin megvalósításhoz. Felhívja a figyelmet arra, hogy ne direkt módszerekkel éljünk. Például az írászavarok korrekciója nem az írásgyakorlással lehet a legcélravezetőbb, hanem az előidéző okot ismerve, a lemaradásért felelős funkciót kell a befolyásolás céljává tenni.

Munkatársaival (Páli Judit, Pintér Éva, Szaitzné Gregorits Anna stb.) olyan komplex óvodai programot dolgozott ki, amelyek a tanulási zavarok prevencióját az óvodai nevelési területekbe, mindennapi tevékenységekbe építi bele. Segíti a hátrányos szociális környezetből jövő gyermekek felzárkóztatását, jól szolgálja a kisebb idegrendszeri zavarok rendezését. Fejlődéslélektani és neveléslélektani megalapozottsága biztosítja a rászoruló gyermekek differenciált fejlesztését is. A program záró gondolatában leírja: „A Prevenciós Program alkalmazását javasoljuk azoknak, akik azonosulni tudnak a prevenciós fejlesztés gondolatával és fontosnak tartják óvodai alkalmazását. Pszichológiai mérések és gyakorlati tapasztalataink igazolják, hogy a program következetes alkalmazása eredményeként gyermekeink alkalmassá válnak az iskolakezdésre.”[33]

A csoportos fejlesztés főbb elvei, felépítése, alkalmazásának feltételei

Az eredmények alapján lehetőség van egyéni és csoportos fejlesztésre is.

A fejlesztés fogalma: a pszichológiai fejlesztésen nem a fejlődési ütem mechanikus felgyorsítását vagy erőszakos rátanítását értjük, hanem a fejlesztendő korosztály érési folyamatához igazított - az életkori sajátosságokhoz illeszkedő eljárásokkal történő támasznyújtást, amely az éppen fejlődő pszichikus funkciók kibontakozásához és begyakorlásához biztosít megfelelő szociális környezetet.

Flavell terminológiájával élve: a szenzitív szakaszokban megfelelően eltervezett tevékenységek gyakorlásával kedvezően befolyásoljuk a domináns képességstruktúrák alakulását, megszilárdulását, vagy átstruktúrálódását.

A fejlesztés elméleti koncepciójának kialakításában irányadó:

  1. a kognitív struktúrák kialakulásáról és ontogenetikus fejlődésmenetéről vallott korszerű fejlődéslélektani nézetek és kísérletek eredményei;
  2. a perceptuális és perceptuo-motoros funkciók ontogenetikus fejlődésének fázisjellemzői;
  3. a fejlesztendő korosztály értelmi fejlődésének életkori specifikumai.

A korrekciós fejlesztés alapvető feltétele a megelőző pedagógiai és pszichológiai szűrés, melynek eredményeként pontosan lehatároljuk a lemaradás helyét és annak mértékét. A korrekció erre a speciális területre irányul.

A csoportos fejlesztésben csak részben lehet az egyéni specialitásokat figyelembe venni, célravezetőbb és a gyakorlati feltételeknek megfelelőbb, ha a csoportos korrekciós fejlesztésben is a komplexitás érvényesül, a többirányú ráhatás a fejlődés azon súlypontjait célozza meg, amelyek a fejlesztésen keresztül több terület is kedvezően befolyásolható.

Másik alapvető elv az indirekt közelítés. A pszichológiai korrekció arra a háttér-funkcióra irányul, amely felelős az adott teljesítmény-zavarért. Fő hangsúlyt kap:

  • a nagymozgások pontosítása, finomítása;
  • a finommotorika fejlesztése;
  • a testséma alakítása- az oldaliság alakítása;
  • térpercepció fejlesztése;
  • interszenzoros működés fejlesztése (vizuális minta és hallott instrukció összekapcsolása és mozgásos visszaadása);
  • percepció alakítása mozgással.

Mindehhez szervesen illeszkedik a kommunikáció folyamatos fejlesztése

Az óvodáskori fejlődést egy totális érzékelő apparátus megfelelő működése biztosítja a különböző fejlődési területekkel összhangban, mint értelem, érzelem, motorikum, szocializáció a környezetbe ágyazottan.

____________________

[33] Porkolábné Balogh Katalin – Páli Judit – Pintér Éva – Szaitzné Gregorits Anna: Komplex Prevenciós Óvodai Program. OKI, Budapest, 1996, 20. o. (SOE OPAC — URL)

8.8.1. Komplex Prevenciós Óvodai Program
8.8.2. Porkolábné-féle iskolai pedagógiai és pszichológiai vizsgálatok

 

A tananyagra így hivatkozzon: Ambrus Attila József (szerk.): Závoti Józsefné: A fejlesztőpedagógia alapjai. Soproni Egyetem Kiadó, Sopron, 2023
A szerkesztés lezárva: 2023. április 1. | Licenc: CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!
ISBN (html) 978-963-334-476-7 | ISBN (pdf) 978-963-334-475-0 | DOI 10.35511/978-963-334-475-0