Skip navigation

5.8. A Motorikum

A motoros fejlődés a tanulás következő alapfeltétele. A korai életszakaszban a mozgásaktivitás befolyásolja a teljes organikus fejlődést, a proprioceptív információk aktivizálják az agytevékenységet. Ebben a folyamatban két befolyást különböztetünk meg:

  • a specifikus befolyás alatt a mozgásanalizátorok direkt részvételét értjük, amely tetszés szerint modalitásokhoz társulva a megerősítés szerepét játssza;
  • az aspecifikus befolyás úgy jön létre, hogy a proprioceptív impulzusok bizonyos mértékben hozzájárulnak a kérgi tónusfokozódáshoz és ekként jobb feltételeket teremtenek új kapcsolatok és funkciók kialakulásához.

Eckert szerint „...A motorika nemcsak a mozgások minőségét és mennyiségét jelenti, hanem az ember tudatos és nem tudatos tartás- és mozgásegységét, mint az értékelés, tapasztalás és cselekvés funkcióegységét.”[19] A gyermek önmagát és környezetét a saját testén, saját mozgásán keresztül ismeri meg. Az állandó érzékelési és mozgásminták asszimilációjával és akkomodációjával ragadja meg ezeket. A pszichomotorika motoros akció, magába foglalja az egyén pszichés állapotát, a szociális feltételeit, és személyiségjegyeit.

A motoros tanulás Kephart szerint a következő fázisokban történik:

  1. Motoros fázis —, amelyben a külvilággal mozgásos kontaktusba kerül a gyermek, saját mozgásai érdeklik, a külvilág háttér, felismeri a kontaktus lehetőségét, a tárgyak eszköz voltát, a kontaktusjavítás módjait.
  2. Motoros-percepciós fázisban — bizonyos mozgásreakciók és észlelési minták összeköttetését észleli, a gyermek a relatív állandóságot felfedezi, a legkorábbi kapcsolat a motoros-kinesztetikus, ezt követi a motoros-vizuális, motoros-auditív stb.
  3. Perceptív-motoros fázis —, amikor a primer szerep a percepcióé s azt nem is minden esetben kíséri motoros reakció. Ennek ellenére igaz az a tétel, hogy a perceptív és szimbolikus tanulás alapja a mozgás.

A mozgásos tanulás optimális fejlődésmenetét a következőképpen kapcsolja Katona Ferenc a megfelelő időszakokhoz:

  1. (1-3. hó) → Az irányítatlan tömegmozgások a jellemzők. Speciális ingerhelyzetben viszont kiválthatók az elemi mozgásminták, melyek összetett, szabályozott mozdulatsorokból állnak.
  2. (4-12. hó) → Az elemi mozgásminták gátlás alá kerülnek, megjelennek a humán specifikus mozgások (pl. a fogás, felegyenesedés).
  3. (2-3. év) → Sokoldalú mozgásformákat tanul a gyermek.
  4. (3-6,7. év) → További összetett mozgásformákat sajátít el.
  5. (6,7-10 év) → A motoros tanulási képesség igen gyorsan fejlődik.
  6. (Lányok 10-12, fiúk 10-13 év) → a legjobb motoros tanulási képességek időszaka.
  7. (Lányok 11-14 év, fiúk 12-15 év) → a motoros készségek átstrukturálódnak.
  8. (Lányok 13-18 év, fiúk 14-19 év) → a nemhez kötött mozgásspecifikus különbségek stabilizálódnak, a mozgásos karakter rögzül.

 

____________________

[19] Huba Judit: Pszichomotoros fejlesztés a gyógypedagógiában I. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1991, 17. o. (SOE OPAC — URL)

A tananyagra így hivatkozzon: Ambrus Attila József (szerk.): Závoti Józsefné: A fejlesztőpedagógia alapjai. Soproni Egyetem Kiadó, Sopron, 2023
A szerkesztés lezárva: 2023. április 1. | Licenc: CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!
ISBN (html) 978-963-334-476-7 | ISBN (pdf) 978-963-334-475-0 | DOI 10.35511/978-963-334-475-0