Skip navigation

9. Lovas terápia (állatasszisztált terápia)

Az ember és a ló kapcsolata hosszú múltra tekint vissza. A technika fejlődése azonban kiszorította ezt a nemes állatot az ember hétköznapjaiból. A gyermekek nagy része betontömbök közé szorítva él, számukra a ló, az állat, jóformán semmit sem jelent.

A múlt században fedezték fel, hogy a lovaglás eredményesen alkalmazható ortopédiai, izomrendszeri problémákra, egyensúlyzavarban szenvedők kezelésére, rossz testtartás javítására, étvágytalanság, testi erőtlenség kezelésére.

Az első terápiás lovaglásról szóló könyv 1935-ben Dr. Senator kolbergi orvos tollából született. A lovaglásban rejlő terápiás lehetőségekre Lis Hartel eredményei irányították rá a figyelmet, aki a lovaglás segítségével gyermekparalízisből felgyógyulva az 1952-es olimpián díjlovaglásban II. helyezést ért el.

1969-ben jött létre a NARHA (Fogyatékosok Észak-Amerikai Lovasszövetség), amely jelenleg 300 központot ölel fel. 1971-ben megalakult a Terápiás Lovaglás Nemzetközi Szövetsége, elfogadták Dr. Reichenbach birkenreuthi magán-klinikájának lovasterápiájának koncepcióját. Magyarországon a 80-as évektől figyelhető meg a gyógypedagógia területén az értelmi fogyatékos és mozgásfogyatékos gyermekek terápiás célú lovagoltatása. A Budapesti Lovas Klub lovastorna szakosztálya keretein belül foglalkoznak gyógylovagoltatással. Azóta számos team tartja a fejlesztésnek ezt a módját hatásosnak.

A gyógypedagógiai lovaglás tulajdonképpen a voltizsálás élettani előnyeinek kihasználására épít (volteggiare-röpködni), a lovon végzett gimnasztikát tornát jelenti. Célja az általános illetve az 1-1 területre koncentráló fejlesztés. Eredményesen alkalmazható pszichomotoros zavarok, hiányos testséma, beszédfejlődés zavarai, pszichés betegségek, szellemi- és mozgás fogyatékosság, autizmus, kommunikációs-, viselkedési és tanulási problémák esetén. A lovaglás multiszenzorális ingert nyújt a gyermek számára.

Tapasztalatok szerint a lovas terápia legnagyobb hatással a szenzoros integráció fejlődésére, különösen a taktilis, a vesztibuláris, a mozgás- és proprioceptív érzékelésre van.

A taktilis ingerlésnek jelentős szerepe van az idegrendszeri funkciók fejlődésében. Javítja a szenzoros integráció más típusait. Ayres szerint a taktilis receptorok által kiváltott impulzusok bizonyos típusai elérik az agykérget, ezért indokolt megkísérelni annak taktilis ingerléssel történő serkentését. A taktilis rendszer működése kapcsolatba hozható az én különülés kérdésével, hiszen a kontaktus és a kommunikáció tapasztalatát először az érintés nyújtja. Az emberi tapintás azért is fontos, mert az ént kiemeli a külvilágból, de kapcsolatba is hozza azzal.

A lovaglás során a puha, selymes fedőszőr, a durvább szálú hosszúszőr, a különböző ápoló eszközök használata stimulálja a tapintási receptorokat.

A proprioceptív érzékelés a testrészek helyéről, mozgásáról és a mozgással járó erőfeszítés mértékéről tudósít. A proprioceptorok valamennyi mozgásról információt szállítanak a központi idegrendszerbe. Az információk feldolgozása részint tudattalanul történnek. Egyes izmok állandó működés állapotában vannak, a proprioceptív ingerlés folytonos. Ez a folytonosság képezi alapját a testhelyzet, az adaptív mozgásos válaszok fenntartásának illetve létrehozásának.

Lovagláskor az izmok, inak feszülése, elrendezése közvetlenül érzékelhető, így nagyon alkalmas a kinesztetikus érzékelés fejlesztésére.

A vesztibuláris rendszer az idegrendszer legkorábban kialakuló struktúrája, centrális szerepe van a központi idegrendszeri és ezzel együtt a pszichikus funkciók fejlődésében. Alapvető feladata a fejmozgás és gravitáció regisztrálása, és ennek segítségével a megfelelő testhelyzet, izomtónus felvétele, megtartása. A vesztibuláris funkciók rendellenessége áll a kognitív, perceptuális, motoros koordinációs zavarok, a beszédzavar, hallási károsodás, gyermekkori autizmus hátterei között. A legnagyobb ingerfelvevő készülék szervezetünkben, amely kölcsönhatásban áll a látással, az izmokból, inakból, izületekből és a bőrből érkező ingerületekkel.

A lovaglás a vesztibuláris rendszer állandó ingerlésével jár.

A ló mindhárom jármódja (lépés, ügetés, vágta) más-más alkalmazkodást kíván a lovasától.

17. ábra - A ló sajátos jármódjai
17. ábra
A ló sajátos jármódjai

A lépése négyütemű mozgás, négy egymást követő lépések sorozatából áll. Hátának háromdimenziós lengései önkorrekcióra serkentik a lovasát, pillanatonként változó egyensúlyi helyzetekhez kell alkalmazkodnia (előre-hátra, fel-le, jobbra-balra). Sok esetben a ló lépteinek puhasága, testének melegsége, hátának ringatása a gyermekben visszaidézheti az anyai ölben levés biztonságos élményeit. Ezt az érzést intenzívebbé teheti, ha előrehajolva átöleli a ló nyakát.

A gyermekek szívesen barátkoznak a lóval s tapasztalatok szerint a ló is meg akar felelni a gyermek elvárásainak. A ló mindenkit olyannak fogad el amilyen. Ez a feltétel nélküli elfogadás rendkívül kedvezően hat a gyerek pszichés állapotára. Önbizalma erősödik, gátlásai oldódnak, kommunikációs készsége fejlődik.

A hazai és nemzetközi szakirodalom alapján a Magyar Lovas Terápia Szövetség Alapítványának szakemberei szerint a lovasterápia fogalma: Gyógylovaglás-lovagoltatás a ló és a lovaglás hatásának céltudatos, tervszerű, kontrollált felhasználása a sérültek, károsodottak, fogyatékosok, akadályozottak, képességzavarokkal küzdők valamint az egészségkárosodottak rehabilitációjának folyamatában

  • megelőzés, gyógyítás;
  • képességfejlesztés és nevelés;
  • a megváltozott életminőség javítása érdekében.

A lovagoltatás, lovaglás módja, formája alapvetően függ attól, hogy milyen a sérülés típusa, foka. Befolyásoló tényező a lovas életkora, képességei, egészségi állapota, felkészültsége, személyiségének egyéb jegyei. Döntő szempont a lovaglást irányító, tanító szakmai végzettsége és a gyógylovaglás vonatkozásában való felkészültsége.

A gyógylovaglás szakmai résztvevői: orvos, gyógytornász, gyógypedagógus, lovasedző, testnevelő segítő.

A gyógylovaglás felosztása (Benczúrné, 1998)

Lovasterápia Parasport
terápiás céllal alkalmazott, kezelés jellegű egyéni vagy csoportos foglalkozás

Célja:
A károsodás, sérülés, fogyatékosság ismertében a ló és a lovaglás hatásainak felhasználása a minél gyorsabb és eredményesebb gyógyulás, képességfejlődés és rehabilitáció
A lovas és a ló együttes felkészültségén alapuló, kondíció-növelő, sportszerű tevékenységek összessége
Hippoterápia Speciális, fejlesztő lovaglás Speciális fogathajtás Rekreációs szabadidő Versenysport, élsport
Egészségügyben (esetleg gyógypedagógiában) orvosi indikáció alapján, leginkább gyógytornászok, gyógypedagógusok által alkalmazott, kiegészítő, egyéni terápiás eljárás a tartási és mozgási funkciók javítása korrekciója érdekében. A sérült, károsodott, fogyatékos személy passzív és aktív részvételével, terápiás célú gyakorlatok végeztetésével, általában vezetett lovon, lépésben, hevederrel. A ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás hatásait felhasználva, orvosi ellenőrzés mellett, fejlesztő, nevelő célzatú, komplex hatást kiváltó egyéni v. csoportos foglalkozás. Lovaglás, lovastorna (voltizsálás) lógondozás, vezetett vagy futószáras önálló lovaglás, mindhárom jármódban. Károsodott fogyatékos személyek fogathajtása, lovasiskolában, egyesületben, egészségügyi vagy speciális intézményekben. A szabadidő hasznos eltöltése, egészségi állapot, kondició megőrzése és növelése

Színterei: terápiás központok, fogy. intézmények, civil szervezetek, sportklubok.
Hazai és nemzetközi szintű versenyzés.

Sérülés- és fogyatékosságspecifikus, a nemzetközi szabályok szerinti kategóriákban.

Színterei: sérültek hazai sportegyesületei.

A speciális, fejlesztő lovaglás hatásai a képességterületekre:

  • Motorikum
  • Kommunikáció
  • Kognitív képességek – észlelés, figyelem, emlékezet, koncentrációs képesség, gondolkodás
  • Szocializáció – viselkedés, magatartás, érzelem, kapcsolati, beilleszkedési területein

A tananyagra így hivatkozzon: Ambrus Attila József (szerk.): Závoti Józsefné: A fejlesztőpedagógia alapjai. Soproni Egyetem Kiadó, Sopron, 2023
A szerkesztés lezárva: 2023. április 1. | Licenc: CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!
ISBN (html) 978-963-334-476-7 | ISBN (pdf) 978-963-334-475-0 | DOI 10.35511/978-963-334-475-0