A vizsgálat lényege
A Meixner-féle olvasás vizsgálat az iskolás gyermekek körében évfolyamonkénti és azon belüli differenciálás változataiból áll.
Az olvasás vizsgálatok magánhangzók, mássalhangzók elolvasásából, szótagok, szavak olvasásából, egy összefüggő történet elolvasásából és kérdések alapján értelmezéséből állnak. Minden részfeladatban azonos az egységek száma . Megfigyelhető, hogy a különféle szinteken hogyan változik az idő, a hibaszám és a jellegzetes hiba előfordulások. Kezdő olvasóknál a feladatok összetettségével párhuzamosan emelkedik az olvasásukhoz felhasznált idő és többnyire a hibaszám is. A szövegértés javulásával először a szöveg olvasásában előforduló hibaszám csökken, majd a ráfordított idő is. A hibák száma és az idő függvényében állapítható meg a diszlexia fennállása. Mind a vizsgálati lapok összeállításában, mind a tanítási módszerekben támaszkodik a Ranschburg Pál által megfogalmazott homogén gátlás hatásaira.
A vizsgálatokhoz standardizált olvasólapok (dupla példány), stopper óra és ceruza szükséges, izolált környezetben történik.
13a. ábra
Meixner-féle olvasásvizsgálat tesztlapjai (I. osztály, 2. félév vége)
13b. ábra
Meixner-féle olvasásvizsgálat tesztlapjai (I. osztály, 2. félév vége)
13c. ábra
Meixner-féle olvasásvizsgálat tesztlapjai (I. osztály, 2. félév vége)
A diszlexia reedukáció alapkoncepciója
Hosszadalmas, igen nehéz, nagy türelmet igénylő munka, melyet gyógypedagógusok, logopédusok végeznek. A javításnál az általános módszertani elveket még szorosabban be kell tartani, különösen fontos a fokozatosság és a kellő számú ismétlés elve, valamint gyakori a vissza-visszatérő differenciáltatás, központban a homogén gátlás kiküszöböltetésével. Fejlesztésre kerül a terápia során az optikus, akusztikus, kinesztétikus funkciókkal együtt a téri tájékozódás, a test-mozgás- séma, a kéz finommotorikája is.
A betűk megtanításakor a hármas asszociációs láncot kell kialakítani a gyermekben a betű vizuális emlékképe, a hozzátartozó beszédhang akusztikai és kinesztetikus emlékképe között. A gyermek csak akkor ismeri a betűt, ha ez a hármas kapcsolat kialakult, és bármelyik felidézi emlékezetében a másik kettőt. Feltétele, hogy a gyermek az illető hangot tisztán ejtse. A betű megismertetésének másik alapelve, hogy a gyermeknek a tanult betűt tudnia kell differenciálni más betűktől.