Anna Jean Ayres (1920-1988)
Az emberiség ősrégi tapasztalataihoz visszanyúlva alakított ki egy gyökeresen új koncepciót. Olyan légkört, helyzeteket teremt, amelyekben az alapoktól indulva az ősi, archetipikus konstellációkból, ingerhelyzetekből a gyermek saját belső késztetéseit követve maga építkezik.
A szenzoros integrációval küzdő gyermeknek önmagának kell megszerveznie, szabályoznia az agyműködését, akik foglalkoznak vele csak annyit tehetnek, hogy a környezetet megteremtik számára, amely felébreszti benne az igényt, hogy azt megtegye.
A gyermek ezáltal öngyógyító tevékenységet folytat, amelyben a terapeuta segítheti. „A gyermekben leküzdhetetlen vágy él, hogy cselekedhessen és növekedhessen.” – vallja Ayres.
Tehát olyan környezetet kell teremtenünk, amely motoros válaszokat hív elő a gyermekből.
Vizsgálati eljárását a Dél-Kaliforniai Szenzoros Integrációt Vizsgáló Tesztben alkotta meg, mely a szenzoros integrációs zavarral küzdő gyermekek részképesség zavarainak, hiányainak feltételezésére épül.
Vizsgált részterületek:
- Téri vizualizáció;
- Figura – háttér percepció;
- Téri pozíció;
- Mintamásolás;
- Módosított motorosság, pontosság;
- Kinesztézia;
- Manuális formapercepció;
- Ujj azonosítás
- Grafesztézia;
- Taktilis ingerek lokalizációja;
- Kettős taktilis ujjpercepció;
- Poszturális utánzás;
- Testközépvonal keresztezés;
- Bilaterális motoros koordináció;
- Jobb-bal diszkrimináció;
- Állásegyensúly.
A teljesítmény értékelése pontozással történik, melyek a kidolgozott rendszer szerint adják meg a gyermek teljesítményszintjét.
A kidolgozott terápia alapeszköze egy háló, amely a mennyezetről lóg lefelé és minden irányba kilendíthető, pörgethető. A gyermek a hálóban magzati testtartásban észleli a vesztibuláris ingereket, személyisége visszalép a fejlődés egy korai lépcsőfokára, ahol a biztonságot, az elfogadást az ősbizalmat tapasztalta, amelyben az én élményének csíráit jelentő mozgásokat élhette meg.
A terápiában résztvevő gyermekek teljes szabadságot kapnak abban, hogy melyik tevékenységi formát választják, és mennyi ideig, az idegrendszere diktálta eszköz használatában, a tér és időbeli összefüggéseket úgy élhetik meg, ahogy ez számukra a legmegfelelőbb. Mindezt a testi és pszichés biztonság és elfogadás megélésével kísérve. A vesztibuláris rendszer sokoldalú ingerlése mind a passzív mozgatásos, mind az aktív mozgásos helyzetekben fontos mozzanat. A vesztibuláris élményt nyújtó játékok segítenek abban, hogy hatékonyan szervezzék meg saját szenzomotoros képességeiket, alakítsák testképüket, szabályozni tudják viselkedésüket. A mozgásosság örömforrás is, amely a test működését kíséri. Azok a mozgásminták hatnak az idegrendszer fejlődésére, amelyet a gyermek pozitívan él meg.
A fejlesztés területei a következők:
- A vesztibuláris és taktilis rendszer normalizálása;
- A primitív perceptuális reflex integrációja;
- Az egyensúlyi reakciók fejlesztése;
- A szemmozgások normalizálása;
- A test két oldala közötti integráció kialakítása;
- A vizuális forma- és térérzékelés fejlesztése
Ayres hatásosabbnak tartja a multiszenzorális ingerek nyújtását, abból kiindulva, hogy az agy egészként működik, így pl. a hallás nem egyedül hallási ingerekkel, a látás nem egyedül látási ingerekkel fejleszthető. A hatás egyidejűleg mindig több funkcióra irányul, több területet is kedvezően befolyásol. Biztosítja azokat a legváltozatosabb ingerfelvételeket, amelyek a biológiai érés, fejlődés alapjait képezik, ugyanakkor megvalósul a szenzoros perceptuális és motoros rendszerek közötti interakció is. Elsődleges szerepe van a vesztibuláris, a taktilis valamint a proprioceptív ingerlésnek. Olyan sajátos eszközöket alkalmaz, amelyek biztosítják a multiszenzorális élményt a vesztibuláris, a taktilis és a proprioceptív érzékelés terén.
9. ábra
Az Ayres-terápia jellegzetes eszközei