Skip navigation

2.3. A gyógypedagógiai integrációs folyamatok elterjedése a különböző országokban

Az 1960-as évek közepén az Európai Közösségek Helios I-II. programja megfogalmazza a sérültek társadalmi integrációjának fontosságát, amely hatására az európai országokban folyamatosan alakítják át az oktatási struktúrát a integráció megvalósításához.

Skandináviában a 60-as évektől bontakozott ki a „normalizációs” elv térhódítása következtében az a gyakorlat, mely szerint a sérültek számára az épekhez hasonló feltételeket kell teremteni az oktatás terén is. Felismertté vált és követendő gyakorlat, hogy a fogyatékos gyermek nem csak szegregáló intézményben oktatható.

Olaszországban — antipszichiátriai és kisebbségi diszkriminációs mozgalmak keretében foglalkoztak a sérültek oktatásának megváltoztatásával. 1977-es oktatási törvény alapján felszámolták az összes szegregált gyógypedagógiai oktatási és nevelésié intézményt. Az integrációs káoszt egy logikus, jól átgondolt átszervezés követte.

Angliában — a Warnock-bizottság átfogó vizsgálata alapján bevezetik a 1978. évi oktatási törvénybe a speciális nevelési szükséglet fogalmát, amely az együttnevelés keretében megvalósítható egyéni szükségletek figyelembevételével történő pedagógiai módszer- és eszköztár vonzatát fejezi ki. Majd az 1981. okt. törv. előírja az integrációt alap-közép- és felsőfokon.

Az USA polgárjogi mozgalmai a sérültek emberi jogaiért egyre határozottabban kiállnak, majd 1975-ben az oktatási törvény rendelkezik az integráció kereteiről.

Németországban és Ausztriában — lassúbb folyamatban megy végbe az integráció, mely annak tulajdonítható, hogy racionálisan kiépített intézményes hálózatban látták el több mint 100 éve a fogyatékossággal élő gyermekek tanulók fejlesztését, oktatását. Kísérleti jelleggel indítják az integrált oktatást, majd tudományos vizsgálati értékelések alapján építik folyamatosan.

Hazánkban is ez a folyamat jellemző, a 80-as évektől gyengénlátó és nagyothalló gyermekek esetében történnek az első integrációs lépések. Későbbiekben tudatosan, tudományos kísérleti munka keretében (Lányiné Engelmayer Ágnes, Csányi Yvon, Perlusz, Rózsáné stb.) folyik az integrációs folyamat. A 2017/2018-as tanévben az SNI-s tanulók 70,1%-a integrált intézményben tanul (A KSH adatai alapján).

Napjainkban a 2011. évi törvény a köznevelésről már világosan megfogalmazza az integrációs pedagógiai elvárásokat, kereteket.

A 2018–2019-es tanévben az ENSZ vizsgálata és megállapítása szerint hazánkban a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók 72 %-a már integrált keretek közt vett részt a közoktatási rendszerben. Természetesen szegregált körülmények között is folyik a fogyatékosok nevelése oktatása, melyet a diagnosztizált globális állapot függvényében határoz meg egy erre hivatott szakmai team [3]

____________________

[3] Reményi Tamás: A viselkedészavart mutató tanulók jogszabályi helyzete nemzetközi kontextusban – különös tekintettel a szabályszegés következményeire. In: Neveléstudomány, 2021/4. sz., 47-61. o. Nevelestudom-any.elte.hu DOI: 10.21549/NTNY.35.2021.4.3)

A tananyagra így hivatkozzon: Ambrus Attila József (szerk.): Závoti Józsefné: A fejlesztőpedagógia alapjai. Soproni Egyetem Kiadó, Sopron, 2023
A szerkesztés lezárva: 2023. április 1. | Licenc: CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!
ISBN (html) 978-963-334-476-7 | ISBN (pdf) 978-963-334-475-0 | DOI 10.35511/978-963-334-475-0