Hat hónapig vagy annál túl terjedő időszakra jellemző viselkedési zavar, amikor a környezetében lévő személyek, tárgyak vagy önmaga ellen durván, bántóan cselekszik. Szándékos cselekedet.
Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka – nyílt vagy szimbolikus formában – valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okoz. A legfontosabb probléma, ami itt felmerül, az az agresszív aktus SZÁNDÉKOS jellege. A szakirodalom általában ezt kritériumként el is fogadja, annak ellenére, hogy a szándék nem a cselekvéshez tartozik, hanem az előzményhez. A szándékos jelleg ugyanis nem feltétlenül azonos a kár vagy sérelem TUDATOS előidézésével.[34]
Okai:
- biológiai befolyásolás – velünk született temperamentum;
- környezeti hatások – utánzás – modell, minta, büntetési mód;
- frusztrációs helyzetek;
- érzelmi hiány, elhanyagoltság.
Pedagógus feladata:
- Oki háttér keresése, feltárása, ha szükséges más szakember bevonása (pszichológus, gyógypedagógus, pszichiáter, szociálpedagógus).
- A másik gyermek épségét veszélyeztető viselkedést le kell állítani, nem szabad teret engedni.
- Az agresszív viselkedést elutasítjuk, a gyermekben az együttműködő viselkedést fogadjuk el, a nem agresszív cselekedeteket jutalmazzuk.
- A jó tulajdonságokat kiemeljük a gyermeknél, és azokra építünk.
- Konfliktushelyzetben a kis áldozat szerepét hangsúlyozzuk, a közösség felé is az ő helyzetét emeljük ki.
- A kis agresszorral személyes beszélgetésekkel világítjuk meg viselkedésének negatívumait, a belé vetett bizalmat erősítjük.
- Játékeszközökkel, játékot figyelve, a játék folyamatába aktívan bekapcsolódva lehetőséget adunk az érzelmek kifejezésére.
____________________
[34] Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió. Saxum Kiadó, Budapest, 2012