A viselkedés-lélektani alapon megközelítők a tanulási zavart viselkedési problémának fogják fel, amelyet úgy kell kezelni, mint bármi más viselkedési rendellenességet. Tipikus szindrómaként tartják számon a fokozott motorosságot, és a vizuális figyelem zavarát. (Batemann, Harning, Lahey stb.) László Zsuzsa új kifejezést alkalmaz: a fimota megjelöléssel utal a figyelem, a motorikum és a tanulási folyamat zavaraira: „...Én egy magyaros hangzású, érthető és szinte becéző szómozaikot találtam ki, ami fedi a tünetcsoportot és nem bántó a gyerek számára. (...) iskolai teljesítménye elmarad attól, amit életkora és értelmi képességei alapján elvárhatunk. Gondjai a motoros nyugtalanságból, az impulzivitásból és figyelemzavarból fakadnak.”[28]