Szakirányú vizsgálatok szerint az iskolás korú gyermekek 10-15%-a mutat valamilyen tanulási porblémát. Leggyakoribb az olvasás- és írászavar, a nyelvi- és beszédfejlődés eltérései és a figyelem zavar. A közoktatás helyzetére vonatkozó statisztikai adatok azt mutatják, hogy az elmúlt évben ez a szám 25-35%-ra emelkedett. Tehát szinte nincs olyan osztályközösség, ahol a pedagógusok ne találkoznának ezzel a jelenséggel. Megelőzhetőek-e a tanulási zavarok? A kérdésre egyre több szakember keresi a választ. Többségében megegyeznek abban, hogy a tanulási deficit nem jelent megfordíthatatlan hátrányt, és speciális segítő eljárásokkal – amelyek egyénre szabottak – megelőzhetők, enyhíthetők, illetve megszüntethetők. Ezért legfontosabb a problémák minél korábbi felismerése, mivel ezek a funkcionális zavarok már az iskoláskor előtt felismerhetők és kiszűrhetők. Minél korábbi a lemaradások, deficitek felfedezése és tudomásulvétele, annál jobb prognózist ígérhet a megfelelő segítő beavatkozás.
A pedagógia, gyógypedagógia és pszichológia területéről néhány évtizede egy olyan hasonló céllal, módszer- és eszköztárral rendelkező jellegzetes tevékenység kezdett kibontakozni, amelyet napjainkban a fejlesztőpedagógia terminussal illetünk. „…ha a pedagógia és a gyógypedagógia illetékességi területei összeérnének, nem különülne el önálló tudományként a fejlesztő pedagógia.”[1]
1. ábra
A Fejlesztőpedagógiát kialakító interdiszciplináris hatások
A fejlesztőpedagógia viszonylag rövid múlttal rendelkező elméleti és gyakorlati területe a pedagógiának.
A fejlesztőpedagógia elnevezés nem szerencsés, hiszen a jó pedagógiai tevékenység hat a neveltre, fejlesztő hatású. A differenciáló pedagógia kifejezés közelít jobban a helyes elnevezéshez, de ezalatt a pedagógiai színterek sokkal szélesebb és összetettebb tevékenysége jelentkezik. Jelen kifejezés elterjedtsége a társtudományok elfogadását és elismerését tükrözi.
„…A gyerekek fejlődését elősegítő bármilyen pedagógiát nevezhetnénk fejlesztőpedagógiának. Magyarországon ez a kifejezés egyre inkább a részképesség zavarral küszködő, ún. ’más fogyatékosságú’ gyerekek pedagógiájára vonatkozik.”[2]
Több társtudomány fejlődése alakította azt a folyamatot, amelyben a fejlesztőpedagógia önálló szakterületként jelenik meg elméleti megalapozottságra épülő praktikummal, gyakorlattal.
1.2. Fogalmi meghatározások
1.2.1. A fejlesztőpedagógia definiálása
1.2.2. Ki a fejlesztőpedagógus
1.2.3. Tevékenységi színtere
1.2.4. Tevékenységi struktúra
1.2.5. Kikre irányul a fejlesztőpedagógus tevékenysége