Skip navigation

5.5. Az észlelés

A tárgyalt téma kifejtése szempontjából Roth kognitív pszichológus definícióját ismertetjük, miszerint „...A percepció terminus arra utal, ahogyan az érzékszervek segítségével a környezetből szerzett információk, tárgyak, események, hangok, ízek stb. élményévé alakul át.”[15] Az érzékszervi funkciók ilyen átalakítása komplex folyamat, melyben sokféle feldolgozási mechanizmus játszik szerepet. Az észlelés azoktól az alapvető fiziológiai rendszerektől függ, melyek az egyes érzékszervi modalitásokhoz kapcsolódnak és azoktól a központi agyi folyamatoktól, melyek ezeknek a fiziológiai rendszereknek a kimenetét integrálják és értelmezik.Az észlelési tevékenység feltétele az önindította mozgás genetikai programja. A gondolkodás struktúrájának és tartalmának kialakulását viszont az észlelés teszi lehetővé. Az agy éréséhez környezeti ingerekre van szükség, melyek a gyermek érzékelése útján hatnak a még nem teljesen kifejlődött agyra. Piaget ugyanezt a tényt a szenzoros intelligencia szakaszának nevezi, melynek szakaszai:

  1. a reflexek szintje;
  2. az egyszerű szokások szintje;
  3. az aktív ismétlések;
  4. az eszköz és cél összekapcsolása;
  5. az aktív kísérlet.

A szenzomotoros intelligencia az intelligencia azon formája, amelynél a problémák megoldásai közvetlenül a helyzet pillanatnyi észleléséből és nem valamilyen gondolkodási folyamatból adódnak. Ebben a szakaszban sajátítja el az egyén a cselekvési sémákat, melyek összefüggnek az agy strukturálódásaival:

mozgás — észlelés — gondolkodás

Kephart szerint az észlelés az ingerek szelekcióján alapul, melyeket a különböző ingercsatornákon tudunk felfogni, de nem szolgáltat információt az a szenzoros csatorna, amelynek nincs kapcsolata egy másik csatornával. A különböző csatornákon befutó információk „értelmes” rendezése a szenzoros integráció.

Az ingerválasztást két tényező befolyásolja:

  • A külvilág egyre objektívebb észlelése, melynek folyamán a gyermek megtanulja a tárgyak, jelenségek biztos, változatlan jegyeit raktározni és rendezni. Ez teszi lehetővé új észlelési összefüggéseiben is azonosítani a már ismert objektumokat.
  • Az észlelési teljesítményt és lehetőségeket egyéni faktorok határolják be:
    • emocionális állapot;
    • életkor;
    • pillanatnyi szükséglet;
    • szociális miliő;
    • az ingerfelvétel módja;
    • előző tapasztalatok.

Az észlelési folyamatok fejlődésen mennek keresztül, melyek különböző fázisokban zajlanak és több mint 10 éven át tartanak.

Affolter az észlelés fejlődésében az információk egymáshoz rendeződésében három fokozatot különböztet meg:

  1. A modalitás-specifikus fokozat — Az első hónapokban alakul ki, majd egész életünket végigkíséri. Minden egyes érzékleti területen kifejlődnek a rendeződési minták, a többi érzékleti területtől függetlenül. A gyermek megtanulja észrevenni az ingert, valamivel később fixálni, azaz odafigyelni rá, majd megtanulja, hogy elidőzzön egy ingernél.
  2. Az intermodális fokozat — Ha a modalitás-specifikus minták bizonyos fejlődési szintet érnek el, cserekapcsolatba lépnek egymással és elkezdődik a különböző érzékleti területek információinak kölcsönös integrációja. Pályarendszer épül ki a látási-, hallási- és taktilis-kinesztetikus területek számára, megfelelő intermodális minták fejlődnek ki. Ép fejlődésmenet esetén 6 hónapos kor körül figyelhető meg ennek a fázisnak első megnyilvánulásai, amikor a gyermek tekintetével, testével a hangforrás felé fordul. Az egyes érzékleti területek között egyre intenzívebb az integráció.
  3. A szeriális fokozat — Lassanként indul el az a folyamat, melynek során az egymást követő ingerek között egyre nagyobb számban alakít ki sorrendi kapcsolatokat. Itt időbeni integráció növekedését figyelhetjük meg. Ilyesfajta integráció feltétele az anticipációnak: ha integráltuk az ABC ingersort, akkor a B észlelése után a C-t várjuk. Itt nem az ingerek addíciójáról van szó, hanem a kapcsolatok kiépülésének potenciális, vagy szeriális módjáról.

5. ábra - Az észlelési folyamat egyszerűsített sémája Affolter szerint
5. ábra
Az észlelési folyamat egyszerűsített sémája Affolter szerint

A három fokozat hierarchikusan épül egymásra, az első fokozat bizonyos fokú fejlettsége szükséges ahhoz, hogy a második kifejlődjön. Ha egyik fázisban zavar támad a következő fázis nem, vagy nem megfelelően fejlődik.[16]

 

Életkor     Főbb észlelési területek Észlelés (megfigyelés)
születéstől érzékelés modális auditív – akusztikus út A. reflex – odafigyelés – megtartás
specifikus vizuális – optikus út V. reflex – odafigyelés – megtartás
haptikus – taktilis út T. reflex – odafigyelés – megtartás
4-6 hónapig specifikus intermodális auditív – vizuális a hangforrás lokalizációja
vizuális – haptikus fogás, látás – kézmozgás koordináció
auditív – haptikus ® szemkontaktus, gügyögés
9 hótól nem érzékelés szeriális időbeni történések raktározása a cselekvés folyamatának felfogása
mintaképzés elraktározás – összehasonlítás direkt utánzás
18 hótól az elraktározási kapacitás fokozódása késleltetett utánzás
(csoportosításon keresztül) szimbólumjáték (forma, tartalom)
  a beszéd felfedezése
14 évig ® beszéd, gondolkodás fejlődése  

1. táblázat
Az észlelési fejlődés Affolter-modellje

 

____________________

[15] Eysenck, Michael W. – Keane, Mark T.: Kognitív pszichológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997, 54. o. (SOE OPAC — URL)
[16] Zsoldos Márta – Sarkady Kamilla: Szűrőeljárás óvodáskorban a (specifikus) tanulási zavar lehetőségének vizs-gálatára: MSSST : Meeting Street School szűrőteszt : Meeting Street School screening test – MSSST. Bárczi Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest, 1991

A tananyagra így hivatkozzon: Ambrus Attila József (szerk.): Závoti Józsefné: A fejlesztőpedagógia alapjai. Soproni Egyetem Kiadó, Sopron, 2023
A szerkesztés lezárva: 2023. április 1. | Licenc: CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!
ISBN (html) 978-963-334-476-7 | ISBN (pdf) 978-963-334-475-0 | DOI 10.35511/978-963-334-475-0