Skip navigation

6.3.7. A viselkedés-lélektani elmélet

A viselkedés-lélektani alapon megközelítők a tanulási zavart viselkedési problémának fogják fel, amelyet úgy kell kezelni, mint bármi más viselkedési rendellenességet. Tipikus szindrómaként tartják számon a fokozott motorosságot, és a vizuális figyelem zavarát. (Batemann, Harning, Lahey stb.) László Zsuzsa új kifejezést alkalmaz: a fimota megjelöléssel utal a figyelem, a motorikum és a tanulási folyamat zavaraira: „...Én egy magyaros hangzású, érthető és szinte becéző szómozaikot találtam ki, ami fedi a tünetcsoportot és nem bántó a gyerek számára. (...) iskolai teljesítménye elmarad attól, amit életkora és értelmi képességei alapján elvárhatunk. Gondjai a motoros nyugtalanságból, az impulzivitásból és figyelemzavarból fakadnak.”[28]

 

____________________

[28] László Zsuzsa: Az örökmozgó gyerek. [Ton-ton könyvek - Mit csináljak?, 1416-728X; 1. kötet] FI-MO-TA, Kistarcsa, 1997. 1. o. (SOE OPAC — URL)

A tananyagra így hivatkozzon: Ambrus Attila József (szerk.): Závoti Józsefné: A fejlesztőpedagógia alapjai. Soproni Egyetem Kiadó, Sopron, 2023
A szerkesztés lezárva: 2023. április 1. | Licenc: CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!
ISBN (html) 978-963-334-476-7 | ISBN (pdf) 978-963-334-475-0 | DOI 10.35511/978-963-334-475-0